Bejegyezte Orbán Gergely | aug 30, 2014 | Előadás
Mi a vízió? Talán egy elképzelt kép, amit a jövőbe gondolok, és amelynek a vonzásában létezem. Mi egy szervezet víziója? Talán egy olyan kép, amelyet a szervezet vezetője és mindazok, akiket ebbe bevon, együtt alkotnak a kívánatos, vonzó, motiváló jövőről. Mi ennek a víziónak az ökológiája? Talán mindazon tényezők összessége, amelyek ennek a képnek a kialakulásához hozzájárulnak. Talán a vezető személye, szocializációja, a szervezet kulturális és társadalmi kontextusa, a gazdasági helyzet és sok egyéb felsorolható elem összessége. Talán nem. Talán egy kép ökológiája inkább egy értékkészlet, ahogy egy látvány egy adott perspektívából bontakozik ki. Vízióökológia címmel adtam elő röviden pár gondolatot a Kürt Akadémia Klub augusztus 28-i azonos címet viselő estjén. Nagy vonalakban az alábbiak hangzottak el. Többek között Frederic Laloux úttörő munkája, a Reinventing Organizations alapján úgy vélem egy szervezet víziójának meghatározását alapjaiban határozza meg az, hogy maga az együttműködés milyen tudatossági szintet ért el. Ebben a vezető szerepe az elsődleges. A szervezeti és együttműködési tudatosság lépcsőzetesen – eddig 5 lényegi lépésben – alakult az elmúlt évezredek folyamán és feltehetőleg ez így is fog folytatódni. Az egyes lépcsők, szintek meghaladása újabb és újabb vívmányokkal gazdagította az együttműködő partnereket. A szervezeti vízió kialakításához pedig egyre szélesebb értékkészlet vált elérhetővé. De mi ebből a sok elméletből a gyakorlati útravaló. Talán annyi, hogy ha nem hajt minket nagy átalakító hév, hanem a meglévő alapon szeretnénk finomhangolni az együttműködést, nézzünk őszintén a szervezeti víziónkra és pontosítsuk azt a valódi – az uralkodó paradigmánk – természete szerint. Ha szeretnénk a személyes és az együttműködési potenciált a meglévő alapokon túl is kibontakoztatni, ha szeretnénk egy lépcsővel feljebb lépni, nagyobb mélység fölé merészkedni, akkor a megfogalmazott vízióhoz...
Bejegyezte Orbán Gergely | júl 3, 2014 | Holacracy
Ezt a módszert a Holacracy kormányzási meetingjein (governance meeting) használjuk feszültségek, problémák feldolgozására és végül döntéshozásra. A Módszer azt szolgálja, hogy szervezettebb legyen az adott kör működése, így hatékonyabban töltse be a küldetését. Ehhez megfogalmazzuk a feszültségeink és azokat feloldó javaslatokat teszünk párbeszéd és vita nélkül. A módszer a következő 6 lépés betartása révén segít abban, hogy növeljük a megértést és a felelős, együttműködő megoldáskeresést. A folyamatot egy választott Facilitátor kíséri végig, ő segít a résztvevőknek betartani a lépések sorát és tartani a teret a felszólalásra jogosultak számára. Az integratív döntéshozási folyamat 1. Javaslattétel Kié a szó? Csak a javaslattevőé, kivéve ha segítséget kér valakitől, akkor az aki felszólal helyette. A javaslattevő teret kap, hogy megfogalmazza a feszültséget és tegyen arra egy feloldó javaslatot vita és hozzászólás nélkül. A javaslattevő opcionálisan kérhet hozzászólást, vitát a javaslat tisztázása érdekében, de nem azzal a céllal, hogy konszenzust keressen, vagy hogy előterjessze az aggályait. 2. Tisztázó kérdések Kié a szó? Bárki kérdezhet, a javaslattevő válaszol; ismétlés Bárki feltehet tisztázó kérdéseket, hogy további információkat kapjon és tisztázza, amit nem ért a Javaslatból. A javaslattevő megválaszolhatja a kérdést, vagy jelezheti hogy az nem releváns. Reakciók, párbeszéd, vita nem megengedett. 3. Reakciók Kié a szó? Mindenkié, kivéve a javaslattevőt. Minden jelenlévő teret kap reagálni a Javaslatra, annak illeszkedésére a jelen működésbe. A reakcióknak E/1 és E/3 személyben kell megfogalmazni, „én” vagy „ő” üzeneteknek kell lenniük. Válasz, vita nem megengedett. 4. Pontosítás és tisztázás Kié a szó? Csak a javaslattevőé. A javaslattevőnek, lehetősége van mélyebben tisztázni a Javaslat szándékát, a visszajelzések alapján pontosítani a Javaslatot, illetve továbblépni. Vita, hozzászólás nem megengedett. A facilitátor leállít bármilyen vitát, megjegyzést, megszólalást. 5. Ellenvetések Kié a szó? Bárkié, a javaslattevőt is beleértve....
Bejegyezte Orbán Gergely | ápr 8, 2014 | Holacracy
A beszélgetés innen ered… A múltkor átbeszéltük, hogy a Holacracy egy olyan módszergyűjtemény, amiben fontos, hogy a szervezet küldetéséhez igazodik minden és mindenki. Továbbá a szervezeti hatalom egy alkotmányban van leírva, csakúgy mint az, hogy fel kell göngyölíteni a munkavégző szerepeket akadályozó feszültségeket és vigyázunk, hogy ne keverjük össze a munkavégzést a szervezet javításával. Ha mélyebben bele szeretnék menni, mi lenne az első kérdés, amit te feltennél? Honnan kezdenéd magyarázni? Három szorosan összefüggő dologból indulnék ki: – A feszültség – A szerepek – és az integrált döntéshozási és választási folyamat összefüggő témájából Mi az a feszültség? Egy hasonlat az elektromos feszültségre? Nem. Egy jelenlegi állapot és egy lehetséges jobb állapot között érzékelt különbség, amit te, vagy egy munkatársad éreztek egy konkrét munkahelyi helyzetben, miközben egy munkavégző szerepetekben egy adott cél érdekében tevékenykedtek. Szóval, ha feszült vagyok, mert lehetne ezt jobban is csinálni? Igen. Feszült vagy, mert lehetne valamit jobban csinálni, mondjuk összeszedettebb információkból, jobb eszközökkel, pontosabb határidőkkel, jobban kapcsolódó folyamatokkal elvégezni ugyanazt a munkát. És miért fontos ez a feszültség? Úgy értem, ez mindig mindenhol van. Mindent lehetne jobban és még jobban, de ha körülnézel… Az a fontos, hogy feldolgozzuk. Mert ha nem jön ki benned marad és frusztrált leszel. Szóval mindenki frusztrált? Nem mindenki, de nézz körül és láss! A legtöbb ember finoman szólva mentálisan terhelt. Sokan próbálkoznak a munkahelyi feszültségeik feloldásával, majd a kudarcok sorozata után visszavonulnak az elefántcsont tornyukba és nem kezdeményeznek többet. Félre ne érts, nem akarok ezért megítélni senkit! Tényleg feszítő, nyomasztó, ha tudod, hogy hogyan lenne érdemes valamit jobban csinálni és nincs lehetőséged ezt megtenni. Sokszor nem is egy rossz helyzetet szeretnénk rendbe...
Bejegyezte Orbán Gergely | márc 31, 2014 | Holacracy
Mi? Micsoda? Hogy kell ezt kiejteni? Holakraszi És mi az a Holacracy? Röviden egy együttműködési technológia tudatos szervezetek számára. Bővebben… Vááárjunkcsak, mi az az együttműködési technológia? Kommunikációs és döntéshozási gyakorlatok összessége, amelyek úgy lettek összeállítva, hogy azok együttes alkalmazásával a leghatékonyabb, illetve legeredményesebb szervezeti működést hozzák létre. És hogyan magyaráznád ezt el egyszerűbb szavakkal? Sehogy. Meg sem próbálnám. Inkább megmutatnám a gyakorlatban. Könnyebb a gyakorlatot átvenni, mint az elméletet gyakorlat nélkül befogadni. Oké, de akkor engem se fárassz! Ne beszéljünk róla, mutasd meg! Figyelj, ha fáraszt, ne menjünk tovább, ha megértetted az eddigieket és érdekel a téma, kérdezz tovább. Ha belemegyünk a részletekbe, később lehet, hogy lesz majd videó, infógrafika, stb., de az alapokat nem szeretném rajzolgatni, meg animálni, van ezer más dolgom. Jó, de ez az együttműködési technológia elég bullshitnek hangzik. Eddig is voltak ilyen gyakorlatok, nem? Mi ebben az újdonság? Hát, mára legalább százas, de lehet, hogy ezres nagyságrendben íródtak könyvek, cikkek és blogok a vezetés és a munkaszervezés témájában. A Holacracyban az az újdonság, hogy nem egy újabb eszközből indultak ki, hanem megfordították a gondolkodásmódot és azt mondták: “Mi van, ha az összes szervezeti anomália, úgymint az egzisztenciaféltés, a játszmák, a vállalati politika, a változástól való félelem, a túlterheltség, stb… Szóval mindezek elsősorban az eredményei annak, hogy milyen módon szervezzük a munkánk és milyen módon működünk együtt. Tegyük fel, hogy van olyan együttműködési mód, aminek az eredményeképpen nem lépnek fel a felsorolt tünetek.” A Holacracy ennek a tünetmentesen egészséges szervezetnek a fejlesztési eredményeképpen jött létre. Szóval van fúrás, meg túlterheltség nélküli munkahely? Nemááár! Akik létrehozták, és akik sikerrel bevezették, azt állítják létezik. Pontosabban azt állítják, hogy...
